Recepteket ne várjatok, habár szoktam főzni, de igaziból azért nem nagy truváj, amit a konyhában művelek. Simán jöhet a zöldségleves, vagy darált marhahússal töltött kaliforniai paprika, cukkinivel és sajttal lefedve. Főételből egy csomó gluténmentes és finom kaja van. Egyébként ha nem főzök, akkor jarfoodot szoktam rendelni, a RexJartól. Nem kapok érte külön zsetont, hogy dicsérjem őket, de egészséges, friss és környezetbarát ebédszállító cégről van szó. Egyrészt nagyon guszta ételeik vannak, másrészt azért jar food, mert nem műanyagba, meg hungarocellbe csomagolják az ételt, hanem üvegbe, amit vákuummal zárnak. És van egy halom gluténmentes ételük. 

Ja az előző posztból kimaradt az alattomos kategóriák tekintetében a felvágottak. Mit keres az árpamaláta meg társai a csirkemell felvágottban?

Az első hét a fokozatosság jegyében telt, nem lehet ezt egyik pillanatról a másikra elkezdeni, mert még van a sima müzliből, amiben zab van, meg a rozsos hungarocellből, és nem szeretném teátrálisan kidobni őket, mert ugye nem pazarlunk, meg amúgy is a bolygó fele éhezik, mi meg egy halom pénzt elverünk, hogy gluténmentesen étkezzünk. Az orvos szerint ugye azt kell figyelni, hogy búza, árpa, rozs, és lehetőleg zab se legyen az étrendben. Na most ez így elsőre pofonegyszerűnek tűnik, mert ugye a búzalisztből készült kenyér, hasonlóan a tésztafélék, és egyes müzlik, meg például a sör, meg whiskey féle jóságok kerülendőek. Ez utóbbi kettő azért szíven ütött. A kenyértől nem volt nehéz megválni, egyébként sem sűrűn eszem. A tészta azért inkább benne volt az étrendemben, vagy a bulgur. Illetve reggelire szoktam minél kevesebb cukorral telenyomott müzli mixet enni, mert ha II. Bözsöre is ezt eszi a reggelire, akkor majd hátha én is úgy fogok kinézni 90 évesen, mint ő. Inkább sörös vagyok, mint boros, de azért nem fogok nagyon összetörni, hogy az elkövetkezendő 3 hónapban a baráti találkozókon, vagy az otthoni koccintások alkalmával száraz vörösbort hörpöljek.

Mondanám, hogy ez a 0. nap, és már kiborultam, de igaziból néha az is elég, hogy kiadjam a feszkót, miközben aki hallgatja bólogat egy párat, aztán megy az élet tovább. Egy hosszas vizsgálódási procedúra végeredménye lett az, hogy gyakorlatilag semmi bajom. De tényleg. A magyar egészségügy útvesztőjében, a Jumanjit megszégyenítő zsákutcákkal teletűzdelt vizsgálati folyamatában, két és fél év alatt jutottam el oda, hogy a vérképem fasza, nincs gócos gyulladásom, pajzsmirigy, hormonális vagy szaporítószervi problémám, se tejjel kapcsolatos laktózintoleranciám, se a hagyományos értelemben vett gluténérzékenységem.

Hogy miért kell most mégis gluténmentes életmódot folytatnom három hónapig?