Mondanám, hogy ez a 0. nap, és már kiborultam, de igaziból néha az is elég, hogy kiadjam a feszkót, miközben aki hallgatja bólogat egy párat, aztán megy az élet tovább. Egy hosszas vizsgálódási procedúra végeredménye lett az, hogy gyakorlatilag semmi bajom. De tényleg. A magyar egészségügy útvesztőjében, a Jumanjit megszégyenítő zsákutcákkal teletűzdelt vizsgálati folyamatában, két és fél év alatt jutottam el oda, hogy a vérképem fasza, nincs gócos gyulladásom, pajzsmirigy, hormonális vagy szaporítószervi problémám, se tejjel kapcsolatos laktózintoleranciám, se a hagyományos értelemben vett gluténérzékenységem.

Hogy miért kell most mégis gluténmentes életmódot folytatnom három hónapig?

Mert azt mondta a gasztroenterológus, hogy van ám olyan is, hogy nem cöliákiás gluténérzékenység, amit nem lehet hagyományos vérvizsgálattal megállapítani. Marad az empirikus megismerés, és talán ismét érvényesül a kedvenc Sherlock Holmes mondásom, hogy ha elveszed a lehetetlent, akkor az igazságot kapod. Ok, legyen. Egyébként is van rajtam durván 5-7 kiló súlyfelesleg, nem fog ártani a diéta, ami mellé persze van egy alap testmozgás, futás formájában.

Mindegy is mi a probléma, ami miatt belekezdtem, mert ez most inkább egy emberkísérlet lesz. Életkörülményeimről elég annyi, hogy elmúltam 30, a fővárosban élek a pasimmal, akivel úgy vagyunk, mint a borsó meg a héja. Jószág, gyerek nincs, viszont van egy napi 8 óra seggeléssel járó munkám, amit imádok, a kollégáimat szintén. Ami még fontos, hogy mindenevő vagyok. Vidéken, városban nőttem fel, a szüleim egy kelet-magyarországi zsákfaluból származnak, szóval az alapszabály mindig az volt, hogy amibe beleharaptál, amit kiszedtél, azt megeszed. A nagymamámék a háborúban nőttek fel, és éheztek, szóval nem volt pazarlás, ami megmaradt az a kutyáé lett, vagy ment a komposztba. Mondjuk kezdetben nehezen barátkoztam a földi klímával, és kiborítottam édesanyámat az étkezési nem szokásaimmal, de aztán igen hamar mindenevő lettem. Nem hiszek a haszonállatok jogaiban, mert a haszonállat azért van, hogy megegyük őket. Abban hiszek, hogy lehetne ezt kevésbé barbár és állatkínzó módon is az asztalunkhoz juttatni. Szóval szeretem az ízeket, egy jóféle hamburgert szívesen megeszek alkalmanként, vagy egy bolognait, vagy a sugar shopban bármit. Na és ennek most vége. Kezdődjenek a gluténmentes kalandok.