Most vettem észre, hogy öntudatlanul is spongyabob patrikos képeket használtam az előző két bejegyzésben. Totál véletlen, de patrik az már csak ilyen menő, mindennel összekapcsolható. Most már abszolút visszaszámlálásba kezdtem. Továbbra is meg vagyok győződve róla, hogy nem a glutén okozza a kis hólyagocskákat a tenyeremen, ami  ugyanakkor nem is ekcéma elvileg. A hét utolsó napjai elég izmosra sikerültek mindenféle szempontból, és megszegtem az ígéretem, hogy a diéta végén tolok burgert. 

Hihetetlen, de ez volt az első és egyben legjobb találat a giphyn. Ez van! Kb. ilyen fejjel toltam be arcba a Kandalló gluténmentes alap bureszát. Mert ismét volt egy összejövetel, egy étteremben, ahol a fő specialitás a sör és a burger. Szóval megszegtem az ígéretem, és ettem hambit, mert hát tesztidőszak van. A pincérlány itt is körültekintő volt, és szólt, hogy az umami szószban lehet glutén, úgyhogy válasszak bátran egy másikat a listáról. Szóval az örömöt már csak az tetézte, hogy volt Popstarjuk, úgyhogy sört is ittam így két hónap után. Yeaaay! 

Ki akartam próbálni a Drop gluténmentes éttermet is, és az is összejött péntek este. Bélszínes rizottót ettem, elég fincsi volt, de őszintén szólva nincs túl nagy választék. Tudom, ismerem a mondást, hogy minél szűkebb az étlap, annál minőségibb a konyha, de itt kb. 4 főétel opció volt, plusz burgerek és előételek. Mivel nem akartam duplázni a burgert (fogyókázás is van), ezért ettem rizottót, ami kábé ugyanolyan kalóraidús, de sebaj. Szóval finom volt, talán egy kicsit tömény. 

A hétvégén végre volt időnk biopiacra menni, igaz jó messze van tőlünk a mom-nál levő piac, és kábé másfélszer annyit fizetünk, mint egy aldis vásárlásnál például, de legalább itt tuti magyar biokultúrás termelőket támogatunk. Mondjuk itt nem kellett különösebben figyelni a gluténmentességre, mert nem a gyártószalagos termékek voltak, csak színhúst vettünk és egy kis főtt tarját, tojást, sajtokat és rengeteg zöldséget. Ok, vettünk egy tönkölyveknit is, de azt majd Endrú betolja. Illetve majd betoljuk együtt, ha letelt a diétám, mert lefagyasztottuk. Endrúnak nem ízlett, ő ilyen kis kenyér-rasszista, és állítása szerint a kenyér színe fehér, és ennyi. Elmentünk vízért is a széchenyi ivókúthoz, és délután lefutottam végre a 10 km távot, azaz két kört letoltam a Margit-szigeten. Így éreztem magam:

Szóval klassz érzés, és pont ezt a célt tűztem ki a szeptemberi félmaraton következő nevezési dátuma (március 26.) előttre. Bárki, aki ezt most olvasod, érdemes feszegetni a határaid. Tök gyépés voltam futásból a gimis tesi órák alatt. A cooper tesztem siralmas volt, mindig hátul kullogtam, egyszerűen nem tudtam gyorsabban futni, és nem a kilók miatt. Aztán egyszer megszerettem ezt a sportot, úgy 10 éve. Na akkor mondjuk volt egy kis plusz rajtam, amitől a futással és helyes étkezéssel sikerült megszabadulni. Azóta nem sokat javult a teljesítményem, csak hébe-hóba futottam. Most viszont megint ráálltam a témára, és ezúttal letolom a félmaratont. Illetve tervben van a Balaton átúszás is. Azt igaz 4 éve már teljesítettem, de most megint kedvet kaptam hozzá.

Na de, a hétvége befejezéseként vasárnap kimaxoltuk a jó időt, és a kicsit lazának induló kirándulásból 20 km-es séta lett, egy késői ebéddel. A zugligeti libegőt nem csak mi gondoltuk jó ötletnek, csak azt felejtettük el, hogy pár százan még így gondolkodnak majd, és elég zsufi lesz. Illetve oké, hogy Normafán és Zugligeten nincs streed food udvar, meg önkiszolgáló étterem, de egy lángosos és egy átlag büfé kínálata az nem fedi le ennyi ember étkezési igényét. A normakertbe esélyünk sem volt asztalhoz jutni, úgyhogy végül hazafele menet 3 körül beültünk egy klasszik magyar étterembe, ahol már fel se tettem a gluténmentességi kérdést, de a kecskesajttal és grill zöldségekkel nem lőhettem mellé.