Szeretem az ízeket, és megszoktam, hogy mindent megkóstolhatok, amivel megkínálnak. A következő tanulási fok: megtanulni nemet mondani. A kollégám Izraelben járt, és hozott édességet kóstolóba. Néztem volna az összetevőket, de csak héberül volt rajta. Héberül nyilván nem tudok, de szerencsére egy másik kollégám segített, és a befotózta az összetevőket, majd google fordító kép alapú szövegfelismerőjével persze kiderült, hogy glutén az van benne dögivel. Mindezt megfejelte, hogy a kolléganőm meg buktát hozott nekünk. Arcideg rángást mosolyba ágyazni, és bisbald. 

Anyám is kérdezte, hogy na tartom-e még a diétát. Mondom jaja, a gluténmentes protein szelet megment mindent. Meg a marhahúsgolyók, zöldséges rizzsel. Sőt még moziban is voltunk, és ettem popcornt, amiben szintén nincs glutén, cserébe viszont karban tartja a seggem rengő narancsbőrt. Az igazi próbatétel hétvégén jött el, a gluténmentes diétám első családi eseménye kapcsán, az unokahúgom születésnapján. Ilyenkor vagyunk vagy tízen páran, üdítők, sörök, kaják, süteményhegyek, égetett szesz, szóval a Ewing család átlagos hétfője. Vittem magammal chiás pudingot, hogy én is tudjak mit nassolni majd. Végül nem volt olyan vészes, mert sógornőm gondolt mindenre, és készített hajdinás köleses köretet, csirkével. A vörösbor meg átsegített a nehezebb pillanatokon, amikor mindenki két pofára tolta a rántott húst, tortát, sütiket, amiből már nem ehettem. De édsanyám is kitett magáért, mint mindig, ha otthon vagyok. Most is ezerrel bújja, hogy mit főzhet nekem, ami ehető, és nincs benne glutén. Mert ő így fejezi ki a szeretetét, ezt hozza családilag, mert nem volt nagyobb ajándék az ő gyerekkorában, mint egy bőségesen megterített asztal, ez az, ami bármi is történjen összehozta a családot egy helyre. Ez is biztos ilyen tipikus magyar, lehet ezért vagyunk a legelhízottabb népek között. A mi családunkban mondjuk nincs elhízva senki. Ahogy Sanyi a bagoly is mondta egyszer, a diéta lényege, hogy ne zabálj.

A héten becsatlakoztam egy nagyobb taglétszámmal rendelkező gluténmentes facebook csoporthoz, ami inkább érdekes, mint hasznos. Mindenesetre arra rávilágított, hogy az én helyzetem nem annyira kétségbeejtő. Szinte már bohózatba illő, hogy a héten az emberek úgy vágtak rá a gluténmentes fagyasztott csirke nuggetsre, mint gyöngytyúk a meleg takonyra. Jó páran büszkén villogtak a kevésbé ízlésesen befotózott, felhalmozott nuggets dobozokkal. Én is útba ejtettem a nem éppen a kedvenc áruházláncomat, gondoltam kipróbálom, de már sajnos nem volt, lerabolták a kis mohók. Hiába a gluténmentesség, nem hiszem, hogy ez hosszú távon olyan rettenet egészséges lenne.