Igaziból ez volt a hét legjobban erőpróbáló eseménye, mert egyrészt imádok mindent, ami ír így nagy általánosságban. Voltam Dublinban, nyilván a Guiness és a Jameson showroom se maradt ki, ha van két dolog, amit alkoholban kifejezetten az íze miatt szeretek, az ez a kettő. Mivel két hónapja egyik se érintette a nyelvem hegyét se, így igazán edzettem a lelkierőmet azzal, hogy kimentünk Endrúval a budapesti szent patrik napi összejövésre. A szívem sajdult bele.

Maga a gyülekezés része nem volt olyan nagy szám, vagy csak mi érkeztünk egy olyan köztes időben, amikor nem történt semmi, azon kívül, hogy sört mértek, és ír farkasokat láttunk, és néznem kellett, hogy a sok nép tolja a világ legjobb sörét. Nem vártuk meg a menet indulását, Endrú megitta a Guiness-szét, aztán a Zellerben ebédeltünk, mert az volt a legközelebb, amit ismerünk, szeretünk, és nem turista látványosság. Legalábbis még  a korábbi helyükön kevesebb turista volt, most azért akadt bőven. Gluténmentesség szempontjából csillagos ötös a hely, mert nem kérdeztem végig mi a gluténmentes, csak az egyik ételnél, amiről sejthető volt, hogy az. A pincérlány helyeselt, majd hoztak előételnek házikenyeret, házi vajjal. Én nem is foglalkoztam vele, gondoltam úgyse ezzel akarok jól lakni. De a pincérlány miután elhelyezte az asztalon a kenyereket, azt mondta, most sül a gluténmentes kenyér, hozzon-e másik vajat hozzá majd? Kamilláztam, és ha bárki komolyan szenved a betegségtől bátran üljön be ide, mert odafigyelnek az igényeire. A kenyérkék egyébként valószínűleg ilyen fagyasztott cuccok voltak, két darab volt külön nejlonzacsiban, és abban sütötték meg. Ok, nem annyira környezetvédő megoldás, de mindent nem lehet. 

A többi étkezés már rutinszerűen megy, mindig csak az éttermekben vagyok bajban, hogy kábé próbálom az összetevők alapján belőni melyik kaja veszélytelen úgymond, de bevallom sokszor nem merem megkérdezni egy olyan klasszikusabb magyar étteremben, mert tartok tőle, hogy ez még nem olyan evidens felvetés, mint esetleg a tejérzékenység. Nem is tudom melyik a rosszabb, ha minden igaz, nekem egyik se árt, és erről kezdek egyre jobban meggyőződni. De még hátra van három hét, amit istenúccse, betartok.